Házasodna a gazda, harsogja hetek óta az RTL Klub. A csatorna már gőzerővel keresi a gazdafeleségnek jelentkező aspiránsokat, méghozzá egy 25 országban már lefutott produkcióval. Ismét ”kreatívat” és egyénit alkottak, gratulálok, de hát gondolják, ide jó lesz ez is.
A kedvcsináló, feleségfogó adásban, giccses narrációval, néhol Dallasba illő horizonttal és Kovalcsik Liluval súlyosbítva mutatták be a Farmer Lonelyhearts Club leendő nagy játékosait, akik valami miatt naiv optimizmussal azt remélik, majd a Retekklub stábkocsija elhozza számukra életük szerelmét a takarmány, a tehénbőgés és a vasvilla árnyékába.
Nekem ezzel kapcsolatban azért vannak fenntartásaim. Szerintem az átlag gazda nem 20 ezer forintosokkal tapétázik otthon, nem kúrián lakik, nem Mercedesszel jár és nem klipes környezetben, feelinggel emelgeti a vasvillát sem, szüntelen madárcsicsergés közepette. A magyar vidékről nem éppen ezt hallom. Jó, tudom, sokan vannak, akik nem szegények közöttük. Itt van mindjárt Lukács Ernő, a 20 gyermekes, milliárdos gazda, aki állattenyésztéssel alapozta meg a családja vagyoni helyzetét és semmilyen állami juttatást nem vett igénybe soha - de a többség azért, valljuk be, nem ilyen.
Lilu műsorvezetői stílusa is inkább idegesített, mintsem érdekessé tette volna a produkciót. A vasvilla, a trágyázás, a gumicsizma és a szürke marha díszítette környezetében elég falsul néz ki egy körömlakkot idézően pirosra rúzsozott, szponzorpulóveres, negédeskedő celeb, aki már a női lapokban is rendkívül idegesítő színvonalú, modoros kérdésekkel zsibbasztja a jobb sorsra érdemes gazdák agyát. Mondjuk, annak is van egy diszkrét bája, ahogy a társhiányos gazdákról lerí, hogy szívesen marasztalnák Lilut, amíg gyün az utánpótlás.
A lényeget amúgy nagyanyám fogalmazta meg, elég frappánsan. ”Sosem mennék ilyen gazdához. Hát ott dolgozni kell!”
