Jó pár hete borzolja a kedélyeket vagy épp örvendezteti meg a tevékenységére fogékony réteget ByAlex ellentmondásos személyisége. Itt és most megpróbálom összegezni, (szerintem) miért szerethető és miért nem. Jöjjenek akkor a pluszok és a mínuszok még az Eurovízió előtt!
+
Öröm volt látni, hogyan törli képen a szokásos, konfettis műmájer csinnadrattát, amely normál körülmények közt szériatartozéka a szórakoztatóipari "Sógor-Koma-Cimbora triumvirátus játszik" tematikájú össznépi felvonulásnak. Azaz: végre nem valami pedigrésen stylingolt celeb nyert, akire mutyikör suttyomban számított. Ők vélhetőleg most is egy lesötétített szobában jajveszékelnek, sopánkodnak, borogatással a homlokukon, hogy fordulhatott elő ekkora gyalázat.
ByAlex megosztó személyiség, de ez kell is ahhoz, hogy valaki többet jelentsen a "no name"-ségnél. Rég volt már arra példa, hogy valaki ilyen rövidke idő alatt egyszerre ennyi gyűlölőre és rajongóra tegyen szert. Ez pedig az egyéniségek sajátossága. Általában a tehetségeké.
A dala? Nem rossz. Sikerének titka a kontraszt: ByAlex faék egyszerűségű zenevilághoz és dallamvezetéshez illesztett egy, a tucatslágerekhez képest meglepően színvonalas, megnyugtató szöveget, amely kapcsán sokan mesekönyvre, bábszínházra, altatódalra vagy épp egy hangulatos, nyári, szombat délutáni, hintaágyban ücsörgésre asszociálnak. Szövegírói véna csillagos ötös, a dal "nyugtatófaktora" úgyszintén. A siker további komponense: az egyszerű dallam miatt még elfogadható a kertévék szintjére butított nézőknek-hallgatóknak, de az igényes szövegezés miatt már a kvalifikáltabbaknál is üt a téma.
ByAlex bölcsész és 3 nyelven beszél. És az nem probléma, hogyha időnként nyilvánosságot kapnak olyanok is, akik nem a rövidnadrágban idétlenkedő, piercinges - tetkós hülyegyerekségben látják a médiaszereplés netovábbját.
Most pedig jöjjön Sanyi sötét oldala
Idegesítő az a rátartiság és pökhendiség, ahogyan igyekszik lepattintani a sajtót és az újságírókat az egyébként civilben szintén újságíróként dolgozó ByAlexSanyi. Számomra amúgy is mindig érthetetlen volt az az orrfelhúzós, affekta nagyképűsködés, ahogyan a TV-s, rádiós vagy épp valamilyen apropóból 10 perces nyilvánosságot kapott újságírók lekezelik a print vagy az online médiában dolgozó kollégáikat. Újságíróként pont Alexnek kellene valamiféle szolidaritást vállalnia a kollégákkal, akiktől a Víziós győzelem és a várható továbbiak kapcsán a főnökeik nyilván várják a cikkeket, lehetőleg tegnapelőttre felkiáltással.
Nem tudok attól elvonatkoztatni, hogy hipszter Alexet igazából Sanyinak hívják. Csak épp nem meri felvállalni, mert úgy érzi, az nem elég divatos és marketingügyileg talán jól is jön neki ez az Alexezés. Így legalább nem az "Indul a Bakterház" döglött lovára asszociál a lakosság, Haumann Péter jajveszékelése mellett.
Trendi csávónak érzi magát, ugyanakkor megveszekedetten ragaszkodik az özönvíz előtti, szénfekete bakelit SZTK - szemüveghez. Miközben Anyám már 30 éve is azért veszekedett Apámmal, dobja már ki azt a vackot, mert nem divatos. (Mellékszál: ezt a divatot a 20-asoknál sem nagyon értem.)
- TéGé-
