-
a következő szériához már nincs kedve
- vagy lenne, de az Retekklubnak már nincs P.R. úrhoz kedve…
Fiala János
Az előzmények - és korábbi médiás produkciói ismeretében, ld. konfrontatív, kiabálós ébresztős műsor és kompromisszumok nélküli véleményütköztetés a kora reggeli idősávban –tökéletes választásnak ígérkezik. Emberünk időnként kissé idegcsomó is, médiajelenléte folyamatos fel és lefelé száguldozás egy neurotikus hullámvasúton, ennek ellenére vannak szórakoztató pillanatai is. Saját maga zenei szerkesztői ténykedése alapján ő sem okvetlenül áll hadban a jó ízléssel – emellett megvan benne a kritizáláshoz és a formabontó zsűrizéshez elengedhetetlen hiszti és durcásság – faktor is, továbbá a hajlam a megbotránkoztatásra.
Anyám
Igen, a tied, mondhatnád, de én ezt itt és most (félig) komolyan gondolom. Anyám egyrészt nagyon jó arány és időérzékkel fogalmaz és tapint rá a dolgok lényegére. Ritkán szólal meg (velem ellentétben, aki a problémáit Ádámtól kezdi, Évával folytatja, és az utána következő órákban is bőven van korrajz, szociológia, történelmi áttekintés, kádárizmus, jelenkorunk legégetőbb problémái, stb.) ám akkor szellemes, találó, velős és intellektuális. (Én meg az ő kicsit sem elfogult gyereke, de hazánk urambátyám szellemisége jegyében, akkor is anyám a legjobb.J) És amikor vállalhatatlan látnivalók (művészek, produkciók, énekesek, nyilatkozatok, celebek) vergődése láttán, jellegzetes stílusban, mindent kifejező, lesújtó pillantással közli, hogy ”Hát ennek meg mi baja van?”. Az élmény megfizethetetlen-minden másra meg ott a Master Card, mint tudjuk.
Voga-Turnovszky duó
A Sztárok 33-on 87’- ben egykori klippjük jelenetében éppen látványosan, bordó plüss páholyból, frakkban zsűrizik, pontozzák, kritizálják, minősítik az előttük épp (sanzonbizottság) produkcióikkal felvonuló kortárs ”magyar zenei elitet.” Az arcuk mindent elárul. De nem ez a véletlen egybeesés lenne a valódi érv mellettük.
Bár ma már nem dolgoznak együtt, és a fiatalabbak (értsd. 15-2X) nem feltétlenül ismerik őket, ha azt mondom popparódiák és kora-késő nyolcvanas évek, már talán dereng valami. Igen, ő az a Voga, a jócskán vitatható értékű reggeli műsorból (igen, én biztos egy savanyú uborka levében aszalódó, konzervatív kispolgár vagyok, aki annyira ízléses, mint egy nejlonotthonka. Különben is, közöd? : ) aki anno 100 évre előre hitelt érdemlően bebizonyította, hogy a Boros Bocskorral közös, kora délelőtti rádiós idétlenkedésnél azért lényegesen több van benne.
A főként a popparódiáiról és keserédes, kelet-európai néplélekből táplálkozó, fanyar-melankolikus társadalomkritikáiról ismert formációt 2 szellemes, a szövegírásban és hangszerelésben is otthonosan mozgó tanárember alkotta. (Némelyik kevésbé rátermett kollégájuk kollektív megrökönyödésére.) A 80-as, 90-es évek ismert magyar (és külföldi) popszámainak paródiáiból készített medley – k szövegein ma is minden jó humorú ember minimum elmosolyodik, beszólásaik még mindig szállóigék. (Cherry, cherry Lady, takarító néni, hol a WC-pumpa, mit tudom én./ Párduc, oroszlán, gorilla, makákó / Fatányér, búvárszivattyú, kakaóscsiga, ésatöbbi. ) Az Irigy Hónaljmirigy hasonló célt szolgáló produkciójával idáig nem nagyon tudta megkörnyékezni a VT színvonalát.
Torgyán Józsi bácsi
Joviális, huncut tekintet, őszinte érdeklődés a színe elé járulók felé, kopaszkás, humoros fizimiska, nagy lángon égő exhibicionizmus - és emellett a szóvirágfüzérekért meg formabontó barokkos körmondatokért sem kellene a szomszédba mennie, ha felkérnék erre a nemes feladatra. Ráadásul vele a show is garantált-ezt már nem egyszer bebizonyította számtalan, egykori Országház stand up alkalmával. Egy szó, mint 100, Józsi bácsit a zsűribe haladéktalanul!
Szolgálati közlöm-én: erre a blogposztra maga a bejegyzés tárgya adott like-ot. Történelmi pillanat, mert szerintem nemigen szórja válogatás nélkül ; )
