”Egyikünk sem volt már szomjas. A Sutyiban annyi folyadék volt, mint egy hidroglóbuszban és fejen állva próbált meg hazamenni - a Pityu meg annyit ivott, mint egy szivacs és mérlegkézenállásban egyensúlyozott az árok szélén-de még 3-an együttvéve is több eszünk volt, mint egy komplett rendőrkordonnak.”
Na, igen - nem lenne rossz humoripari műfaj a stand up comedy - pláne akkor, ha a műfaj utóbbi években bekövetkezett hazai térnyerése és lassacskán túlburjánzása nem termelte volna ki a fenti, frissen rittyentett fiktív párbeszédekre kísértetiesen hajazó produkciószerűségeket. Ugyanis elég egysíkú már, hogy lassan az összes ”kiállós humorista”, ahogy a stand up térhódítása előtti években fogalmaztam - monológja az alkohol körül folyik. A másik fővonal meg a ”mi történt a hakniból jövet-menet Alsópitypangpusztán meg a kollégákkal” típusú szakmai belterjesség. Ami néha vicces viszont egyre unalmasabb.
Nos, a lassan ” 12 egy tucat” stílusú humor gyáros mezőnyből eddig toronymagasan Kőhalmi Zoltán emelkedett ki. Már az figyelemre méltó volt nála, hogy vulgáris kiszólások és a sportszerűen űzött ordenáré, olcsó megjegyzések nélkül képzelte el a színpadi jelenlétet. És jól csinálta, mert volt viszont helyette imponálóan szellemes műveltség, intellektuális éleslátás, frappáns megjegyzések meg egyedi, abszurd fordulatok, ütősen, üresjáratok nélkül. (Ezek mondjuk nyilván nem annak a rétegnek szóltak, akik el sem tudták képzelni, hogy a Fásy Mulatón, a 3+2-n meg Zámbó Jimmy-n kívül más kikapcsolódás is létezik.)
Már maga a jelenség ellentmondásosságára is felkapta a fejét a Zember. Mert erős művészi kvalitásra utal első pillanatra látszólag kettőt szólni sem tudó, pályamódosító műszaki értelmiségiként, szenvtelen, eszköztelen stílusban, egy hangfekvésben elkezdeni mondani a monológot. Eleinte kicsit hadarva - aztán már a második, higgadt tónusú mondattal akkora humortornádót elszabadítva, hogy elsöpri a közfalakat, a Zember meg egyből a térdét csapkodja a röhögéstől, hogy ”hátezkészhátezfergetegeshahahahahaha.”
Eddig a pozitív vélemény. Történt ugyanis a minap, hogy KáZé kapott az RTL-től egy önálló estet a Sóher Klubban. És itt kezdődtek a komolyabb problémák. Azon itt és most nem fogok fennakadni, hogy KáZé nem hozott új anyagokat - mindössze egyetlen besztofot barkácsolt össze eddigi legütősebb megnyilvánulásaiból. Végül is a popsztároknak sem kell minden koncertkörútra új lemezt produkálniuk, nem is várja el tőlük senki.
Az viszont nem kicsit csapta ki a biztosítékot, hogy Kőhalmi egy szimpla időjárás-jelentés mindennapos természetességével nosztalgiázott azon, hogy néhány évvel ezelőtt egy jelmezbálon Hitlernek öltözött. Meg hogy milyen árja alkata van. És hogy a filmgyári öltöztető cimborája mekkora arc, mert az egykori náci Németország szimbólumrendszeréből valahogy mindig van nála 1-2 darab. Felkészült, na.
Hát nem tudom – én nem szeretnék nála öltözködni. Kőhalmi egy humorista tehetségkutatón egyszer azt mondta: nem szívesen zsűrizik, mert a néhány év alatt felépített, törékeny népszerűség hamar odaveszhet, ha meggondolatlanul nyilatkozik. Bármiről. Úgy látszik, a Hitler-jelmezt már nem érzi ennyire kínosnak. Ami nagyon nagy baj – különösen egy, a kollégáit tehetségben jócskán felülmúló humoristánál. És ami még kínosabb, hogy az egyébként minden más esetben túlságosan is szabados RTL Klubnál meg sem fordult a szerkesztők fejében, hogy azért ezt mégsem.
Hitlernek öltözni a jelmezbálban nem menő – sőt, olyan országban, ahol az újnyilasok, hungaristák emberellenes bunkóságának már formális terepe is van egy parlamenti frakció formájában, kifejezetten kártékony jelenség és csak további olaj a tűzre. (Még akkor is, ha régebbi esetre utal a stand upban a remélem csak pillanatnyi elmezavart kapott humorista … ) Kedves Zoltán! Kinek akart ezzel imponálni? A Jobbiknak? A Magyar Sziget szervezőinek? A neonáciknak? Szerintem nem érdemes - mert nagyobb közönséget veszíthet el ezzel, mint amekkorát amúgy nyerhet. Ön egyébként valóban kiváló humorista - kérem, folytassa tovább azt a vonalat. De ne ezt-erről már a történelem is bebizonyította, hogy nem éri meg.
